Abbie álmai 8. rész

Az előző rész folytatása: Majd Zac odahajolt Abbie-hez, mert meg akarta csókolni, csak.............. Abbie közbeszólt:
-Hogy neked milyen nagy orrod van!- mondta csodálkozóan, közben Zac orrát bámulva...
-Ez most hogy jön ide?
-Nemtom, csak most látom, hogy ilyen óriási.... Ilyen nagy... - mutogatott.
-Te hol laksz?
-Néhány utcányira innen- válaszolt Abbie.

Olivia Yandell

-Hazakísérhetlek?
-Aha- bólogatott Abbie.

-Itt vagyunk- közölte Abbie, mikor megérkeztek.- Azt hiszem, innentől egyedül is tudok menni.
-Oké, szia!
-Szia!
Mikor Abbie belépett az ajtón, az apját egy szőke nővel találta. Be is mutta egymásnak őket Steve:
-Abbie, ő itt Olivia Yandell. Olivia, ő a lányom, Abbie.
-Helló, ..... Miss Yandell.- köszönt Abbie, de amúgy nem tudta, hogy szólítsa meg. (Úgy gondolta, nem házas, mivel Steve-vel összebújtak (eléggé) )
-Szia Abbie! Örülök, hogy találkoztunk. És nyugodtan hívhatsz Oliviának.
-Oké....- mondta Abbie, de ez a dolog nem annyira érdekelte (és ez a nő se...).
-Hány éves vagy?
-17, miért?
-Ó, csak kérdeztem. Én 31. Ja, és van egy lányom, úgyhogy ha tálolkozol vele, ne csodálkozz, ha beszól neked..., vagy ilyesmi......- mondta, majd Abbie felvonta a szemöldökét, aztán elment.

Nellie Yandell

A szobájában egy kislányt talált, aki épp Abbie naplóját nézegette.
-Tedd le! Az az enyém!
-Miért? Én csak nézegettem! Amúgy se tudok még olvasni! Bár ez jó ötlet.... Meg kéne tanulnom olvasni! TANÍTS MEG!- parancsolt Abbie-re.
-Nekem ne dirigálj, kis taknyos! És mondtam már, tedd le a naplómat!- mondta, de a lány csak a fejét rázta.- Légyszíves!- kérte Abbie, majd a lány letette.- Köszönöm....
-Amúgy te egyáltalán ki vagy?
-Abbie. Téged hogy hívnak?
-Nellie Yandell.
-Nincs apukád?- kérdezte Abbie, mivel az ő vezetékneve is az, mint ami az anyjáé (Yandell).
-Nincs. Amikor még Mami hasában voltam, Apu elhagyta Mamit. (Ez normális mondat egy ötéves kislánytól.) És nem is voltak házasok, vagy hogy mondják ezt a nagyok....
-Hány éves is vagy?
-Én? 5. És te?
-17.
-Hogy tudsz olyan gyorsan nőni??? Én is nagy akarok lenni!
-Majd egyszer te is az leszel.

A ruha

-Hol van az én szobám?
-A te szobád??? Miért lenne szobád itt nálunk?
-Hát nem tudtad? Mami meg én itt fogunk lakni.
-Mégis miért?- kérdezte Abbie, mert azt hitte, Nellie csak ugratja.
-Hát azért, mert az apukád meg Mami szeretik egymást és erről beszélgettek.
-Mi??!!- hördült egyet Abbie, mert már eléggé ideges volt.

-Apa, ez komoly? Olivia tényleg ideköltözik?
-Igen, ide..... De el akartam mondani!
-De apa!! És mi van anyával???
-Mi lenne?
-Úgy tudtam, házasok vagytok!
-De az szerintem nem is volt érvényes! És teljesen mindegy, mert már nem is szeretjük egymást.- Abbie megsértődött és elment.

Este még érkezett neki egy csomag az anyukájától, Gill-től. Egy ruha volt benne és egy üzenet: ,,Tizenhét éves koromban ez volt a kedvenc ruhám. Szeretném, ha a tiéd lenne. Viseld bátran! És boldog szülinapot, kicsim! Anya". Abbie felpróbálta a ruhát, majd ledőlt az ágyára.

Margit

-Kopp-kopp.
-Ki kopog?- kérdezte Abbie fáradtan.
-Margit. Hoztam neked a vacsorát!
-Gyere be!- mondta meg se mozdulva, majd Margit bejött (ő az, aki süt-főz a házban).
-De szép ruha!
-Köszi. Anyától kaptam.- ült fel az ágyból Abbie.
-Akkor ne edd le...- mosolygott Margit.- És apád meg ne tudja, hogy a szobában eszel, mert kinyír mindkettőnket.
-Oké.....

Másnap reggel Abbie apja arra ébredt, hogy Lola őt nyalogatta (a kutya).

-Abbie, ez a kutya mégis honnan van???
-Ezt én is kérdezhetném tőled, csak a ,,kutya" szót az Oliviára váltva..... És amúgy ezt a ,,kutyát" Lolának hívják. Tegnap kaptam.- mondta, majd Steve megrázta a fejét.
-Menj reggelizni!
-Megyek....
-Milyen teát óhajt, Olivia?- kérdezte Margit olyan hangon, mintha nem tetszene neki Olivia.
-Zöld teát, Margit. Ezt óhajtom.
-Máris....
-Mami?
-Igen, Nelliekém?
-Steve lesz az apukám?
-Biztos, kicsim... Még nem tudom.- válaszolt Olivia, majd Steve-re mosolygott.

Ezt vette fel Abbie

-Ő az én apukám!- szólt közbe Abbie.
-Abbie!- szólt rá Steve, mert szerinte ez gyerekes.
-Jól van na......
-Abbie, szeretnél egy kávét?- kérdezte Margit.
-Igen, légyszíves. Tejjel és cukorral.
-Hozom!
-Én kaphatok joghurtot?- kérdezte Nellie.
-Persze, kicsim.- válaszolt az anyja.- Margit! Legyen szíves hozni még egy kis joghurtot Nellie-nek!
-Na jó, megiszom a kávémat, aztán megyek.- szólalt meg Abbie.
Amikor visszaért, már felöltözött. A többiek még ettek.
-Abbie!- szólalt meg Olivia úgy, hogy a szája is tátva maradt.
-Tessék?- Abbie már unta ezt...
-Hogy nézel ki????
-Ööööööm- gondolkodott, végignézett magán, majd válaszolt: - Azt hiszem, így....
-Jaj, Abbie! Az isten szerelmére! Vegyél fel valami normálisat!
-Akkor, Olivia.... segíts találni valami.............normálisat.- mondta Abbie határozottan, majd Olivia sóhajtott egyet.
-Gyere...
-Vedd fel mondjuk ezt!- mutatott rá egy rózsaszín ruhára Olivia.
-Okéé, felveszem.- vont vállat Abbie.
-Na, így máris jobb!- mosolygott Olivia.- Na! Menj már ahova akartál, mert még elkésel! Igyekezz!- mondta és közben kilökte Abbie-t az ajtón. Abbie azon gondolkozott, hova menjen. Úgy döntött, hogy elmegy a hercegnősuliba. Elmesélte nekik, hogy mi történt előző nap.
-Abbie!- szólította meg Abbie-t Bridget, a tanára.
-Tessék?

Abbie ilyen fürdőruhát vett

-Itt vannak ezek a könyvek. Légyszíves majd egyensúlyozz ezekkel, de ha kedved támad olvasni, akár bele is nézhetsz. Érdekes dolgok vannak benne.
-Oké.- vette el a könyveket Abbie.
-Aj, milyen uncsi ez a nap.....- gondolta magában Abbie.
Megjelent Bonnie mókás kedvvel.
-Bonnie a láthatáron! Vagyis pontosabban.... Abbie a láthatáron! Mert nem magamat látom....
-Mit csinálsz?- kérdezte Abbie mosolyogva.
-Á, semmit. Csak szimplán unatkozok.....- vigyorgott Bonnie.
-Én is. Csinálunk valamit?
-Aha, az jó lenne. De mit csináljunk?- kérdezte, majd Abbie sóhajtott egyet.
-Nem tudom. Elmegyünk a Mekibe?- (McDonald's)
-Kösz, nem. Én egészségesen étkezem. Inkább almát eszek, mint sajtburgert.

Bonnie ilyen fürdőruhát vett

-Menjünk el egy standra!- ugrott fel Abbie hirtelen.-Hiszen gyönyörű az idő.
-De nem ma kéne énekelned a fagyizóban? Tudod, Ross-nál.... - ezt Bonnie elég félénken mondta.
-Nem megyek el ahhoz a bunkóhoz. Úgyhogy ma ráérek strandra menni veled.
-Tőlem... De előtte veszünk pár jó fürdőrucit? Mert nekem itt nincs.
-Nekem sincs itt. Akkor először vegyünk egyet-kettőt!
-Jó! Már mehetünk is.
Miután a lányok megvették a fürdőruhát, Abbie még hazaugrott pár cuccért és közölte apjával, hogy elmegy a strandra. Ezt persze Nellie is meghallotta és elkezdett hisztizni, hogy ő is akar menni.
-Mami! Mi is menjünk a strandra! Nem csak Abigail mehet!

Ezt vette fel Olivia

-Kicsim! Ha így hisztizel, nem megyünk sehova!
-Jó, nem nyavalygok. Lécci, mi is menjünk!- vágott cuki arcot Nellie.

Ezt adta rá Nellie-re Olivia

-Jól van, mókuskám...- így hívta Olivia Nellie-t. - Akkor mi is megyünk, ha már ennyire szeretnéd!
-Steve, drágám, te is jössz?- kérdezte Olivia.
-Nem, én nem megyek. Dolgom van. És amúgy se mehetek a fotósok miatt...
-Jól van, drágám, akkor tedd a dolgodat! Gyere, Nellie!
-Megyek, Mami!- mondta, és a nyelvét nyújtogatta Abbie-nek.
-Sam-mel mi van?- kérdezte Abbie Bonnie-tól.
-Ki az a Sam?- szólt közbe Nellie. A lányok nem is foglalkoztak vele.
-Nem tudom pontosan. Annyit mondott, hogy most nem ér rá.- válaszolt Abbie-nek Bonnie.
Abbie-ék szuperül érezték magukat a strandon, annak ellenére, hogy Nellie és Olivia is ott volt.
A következő hónapban nem történt velük semmi érdekes.....
#Júliusban# (Pontos dátum: júl. 3. Idő: 11:49)
-Abbie!- szólt Steve.
-Igen! Itt vagyok!- rohant le a lépcsőn Abbie.
-Szeretnénk bejelenteni valamit!- mondta Steve és Oliviával egymásra néztek.
-Apukád meg én össze fogunk házasodni!- ujjongott Olivia.
-Jaj, de örülök!- mondta Abbie egy kicsit furcsán, de ezt gondolta: MI??!! EZ A SZIPIRTYÓ MEG APA??? Miért???? Fúj......
-Örülünk, hogy örülsz! Nem hittem volna, hogy ez tetszeni fog neked!- mondta boldogan Abbie apja.
-Arra gondoltam, te lehetnél majd az egyik koszorúslány. A másik meg Nellie.- magyarázta Olivia.
-Aha,.... az tényleg jó lenne.......- bólogatott Abbie.
-És az esküvő augusztus közepén lenne. Mit szólsz?- fecsegett Olivia.
-Szuper lesz.... király.......

Nellie szobája (szereti Franciaországot)

-És légyszíves majd valami pufi ruhát nézz ki magadnak, ne azt, amit még szülinapodra kaptál, mert az nekem nem tetszik.- mondta Olivia.
-Oké....
-Légyszíves, menj fel
Nellie szobájába, beszélj neki erről az esküvőről!- mondta
Steve a lányának.
-Oké, máris.....- mondta
Abbie fáradtan, majd elindult.
-Nellie!- szólt
Abbie a lépcsőn, épp felfele rohanva.
-Mi van már megint?- kérdezte fentről Nellie.
-Beszélni szeretnék veled valamiről- válaszolt Abbie, már Nellie ajtaja előtt.
-Gyere be.
-Hű, még mindig megvan, amit a faladra festettem? Nem hittem volna.... Azt hittem, pár hét alatt tönkreteszed.
-Kedves.... Na mindegy.... Miről akartál beszélni?
-Az én apukám és a te anyukád össze fognak házasodni.
-Ez komoly?- kérdezte izgatottan, majd Abbie bólintott.- Akkor mi tesók leszünk?- kíváncsiskodott.

Martina Parker és Abbie Parker (a képen az aláírásuk van)

-Hááát, nem teljesen... Csak félig.
-Várjunk! És akkor még lesznek tesóink?
-Remélem, hogy nem......
-És mikor  lesz az esküvő?
-Augusztus 15-én.
-Akkor van a szülinapom!
-Tényleg?
-Aha!
#Eközben Steve és Olivia beszélgettek#
-Via, el kell mondanom valamit.- (Viának becézi Oliviát)
-Mondd csak, drágám!
-Még egy lányt meg kéne hívni az esküvőnkre.
-Kit?
-Abbie-nek van egy unokatestvére. Őt kéne.
-Hmm, hogy hívják?
-Martina Parker. Itt van róla egy kép. Hasonlítsd össze őket.
-Egy picit hasonlítanak. De csak egy kicsit!- hadarta el a mondatot Olivia.- És hogy lehet, hogy mindketten Parker-ek?
-Hát úgy, hogy van egy öcsém, aki szintén Parker, és neki van egy lánya, aki Martina Parker.
-Óóó, most már értem. Jól van, őt is meghívhatjuk.
-De lehet, hogy szólnom kéne Abbie-nek Martina létezéséről....
-Jól van, menj.

#Abbie szobájában#
-Abbie, szeretnék neked elmondani valamit.
-Mondd csak.
-De ne haragudj rám, mert csak most közlöm...
-Mondd már!
-Van egy unokatestvéred, akit Martinának hívnak.
-Ó, ezt már rég tudtam!
-Mi? Tudtad? Honnan?
-Hát, anya meg az öcséd felesége nagyon jó barátnők már régóta, és ünnepekkor össze szoktunk jönni, és Martinával tudunk egymásról már születésünk óta, hiszen egy nap születtünk. Ja, és Martináék Spanyolországban élnek. Tényleg, fel kéne köszöntenem.....
-Hű, te végig tudtál róla?
-Hát persze. És azt is tudom, hogy nagyon szeret énekelni. És persze tud is...
-Akkor jó. Nem lenne gond, ha őt is meghívnánk az esküvőre?
-Hogy? Gond??! Az szuper lenne!- örvendezett Abbie és átölelte apját.
-Most mennem kell.
-Menjél!
-Felhívom Martinát!- gondolta magában Abbie.
-Hola!- szólt bele a telefonba Martina (spanyolul). Ezt mondta: Halló!
-Hi! Estoy Abbie Parker!- köszönt bele a telefonba boldogan Abbie, a mosolygás kedvéért spanyolul. Ő ezt mondta: Szia! Abbie Parker vagyok!
-Abbie! Te vagy az?- szólt bele a telóba Martina most már angolul, hogy Abbie is biztos értse.
-Aha, én! Mi van veled?
-Hát, megvagyok. És te?
-Én is megvagyok. Képzeld! Apukámnál vagyok!
-Hogyhogy?
-Hát, mondjuk úgy, hogy megszöktem otthonról, de már anya is tudja...
-Aha....
-Boldog 17. szülinapot!....Utólag- mondták egyszerre az uncsitesók.- Köszi!- (szintén egyszerre.)
-Képzeld, apa talált magának egy szőke nőt és össze fognak házasodni...sajnos. Mindegy...... Szóval majd szeretnénk meghívni téged is. És persze a családodat is.
-De jó!..... Várj, és mi van anyukáddal?
-Apa szerint nem volt érvényes a házasságuk...... Meg hogy már amúgy se szeretik egymást...
-Úgy sajnállak....

Abbie ezt a ruhát kölcsönözte

-Á, nem kell...
-Bocsi, Abbie, de mennem kell. Hívtak.
-Nem baj, menj. Szia!
-Szia!- köszönt el Abbie-től és lerakta a telót.

Csengettek (közvetlenül a kastélyba). Zac volt az. Felment Abbie szobájába, majd bekopogott. (Abbie nem hallotta, hogy csengetett)
-Ki az?
-Én vagyok- mondta Zac, majd benyitott.
-Gyere beljebb.- mosolygott Abbie, majd Zac megcsókolta.
-Zavarok?
-Nem. - rázta a fejét Abbie - Az előbb beszéltem az uncsitesómmal, Martinával.
-Azzal, aki Spanyolországban él?
-Igen.- bólogatott.
-Csak én látom rosszul, vagy tényleg szomorú vagy?
-Apa össze fog házasodni ezzel a szőke szipirtyóval.
-Olivia?- kérdezte, majd Abbie bólintott.- Mi az ami most feldobna?

Ezt a ruhát kölcsönözték Nellie-nek

Ezt kölcsönözte Olivia

-Szerintem semmi. Bár mondjuk jobb lenne, ha jó kedvem lenne..... Keresgéljünk, hogy milyen ruhám legyen az esküvőn?
-Aha, ha akarod.
-De csak az interneten.
-Nekem mindegy...
Kiválasztották a ruhákat, majd kölcsönözték.

#Az esküvőn#
-Steve Parker, esküszöl-e, hogy az itt álló Olivia Yandell-t ...........................(bla-bla-bla)
-Esküszöm.
-Olivia Yandell, esküszöl-e, hogy az itt álló Steve Parker-t ...........................(bla-bla-bla)

Martináról készült pár jó kép az esküvőn

-Esküszöm!
-Akkor mától fogva házastársak vagytok!

-Ó! Olivia! Az én drága nővérkém! Örülök, hogy összeházasodtál egy pasassal! Sok boldogságot nektek!- szólalt meg Petra Yandell.
-Tényleg örülsz?- kérdezte Olivia.
-Hát persze!

Petra Yandell, Olivia húga (23 éves)

-Komolyan?
-Egy frászt!
-Héj.....
-Utállak! Szívből!- mondta (ez a szíve mélyéről jött...), majd odébb sétált.
-Petra! Szemét!

-Martina! Nagyon jól nézel ki!
-Te is, Abbie!- mosolyogtak, majd átölelték egymást.

-Nellie, te szereted anyádat?- kérdezte Petra kíváncsian.
-Mármint Mamit? Igen. Imádom!!
-Hogy lehet őt szeretni??
-Hát ügyesen! De amúgy elfelejtettél valamit....
-Mit? Még piszkálnom kéne Oliviát?
-Neeem!....... MA VAN A SZÜLINAPOM!
-Tényleg? Boldogat, törpe, csak aztán anyád el ne rontsa a napod!- röhögött Petra.

Amilia Parker, a lányok nagymamája

#A lagzin#
-Martina, Abbie!- szólt Steve anyja, Abbie nagymamája (ő kedves).
-Igen, nagyi?- jelent meg a két lány.
-Tudom, hogy nagyon szép hangotok van. Ti is énekelhetnétek!
-Ez jó ötlet!- szólalt meg Martina.
-Igen.- helyeselte Abbie.
-És mit énekeljünk?- kérdezte Abbie Martinától.
-Én tudok egy spanyol dalt, de tudom angolul is. Én írtam. Azt elénekelhetnénk ketten.
-Ez jó lenne! Oké. Várj! És utána elénekelnéd spanyolul is? Nagyon kíváncsi vagyok a spanyolra.
-Jó, de előtte angolul éneklünk ketten.
-Benne vagyok!
-Na, akkor menjetek, lányok!- szólalt meg újra a nagyi, amire a lányok elkezdtek mosolyogni.
-Az a címe a dalnak, hogy In My Own World (A saját világomban).- mondta Abbie-nek Martina.
-Ezt ismerem, már mutattad valamikor! ☺

-Akkor menjünk!- mondta Martina, majd elindultak. Felmentek a színpadra. Nem mondták meg, mi a nevük, csak elindították a zenét, majd elkezdtek énekelni. Mindenki felfigyelt arra, milyen szép hangjuk van együtt. Mikor vége lett a dalnak, megmondták, ki adta elő, meghajoltak, majd Abbie lejött a színpadról. Martina elkezdett énekelni spanyolul (En mi mundo).






A kövi részt 6 komi és 17 megtekintés után hozom! ☺